38 év az 38 év. Nyomot hagy még egy bútoron is. Különösen akkor, ha volt része néhány költözésben . Maszatolták szépen lakkozott felületét piszkos-maszatos gyermekmancsok, a filctollat is csak ki kell próbálni valahol. A húsklopfolóról már ne is beszéljünk.
És eljön az az idő, amikor már elavultnak látod, egy modern bútor szebben mutatna kis házacskád szobájában.
Megválni pedig nem tudsz tőle, mert annyi kedves emlék, sok nevetés, fájdalom és könny köt hozzá. Életed része lett. Ragaszkodsz hozzá. És ő is hozzád.
Nem záródnak az ajtajai rendesen, itt ott a fogantyú is töredezett és már a bútorfényező sem tudja megragyogtatni.
Ekkor adja magát a köztes megoldás. Marad a szekrény, de kap egy ráncfelvarrást.
Lefóliáztuk, s azt hiszem jól tettük.
Szép lett. Hangulatos, kedves, kellemes.
Hallom,ahogy Erika mondja:
Azt hiszem, ma ebben a szobában alszom.
Hát ez a rövid története a Barátnésom szekrényének, melynek megőriztük az értékét.
Használtunk szürkekavics és fehérkavics nevű fóliát, amit Fóliás Juci -tól vásároltunk. Használtunk még szikét, ollót, kicsi létrát, colstokot.
Estére elfáradtunk,
de megérte.
Énidőm + Teidőd=Jóllét