2017. április 11., kedd

Az Áldó Krisztushoz nordicoztunk!

Testi és lelki felfrissülésre vágyva mai nordic edzésünk a tarcali Áldó Krisztus szobrához vezetett.
Voltunk már itt tavaly ősszel. Akkor is csodálatos volt és most is.
Igaz szeles volt az idő, de mivel már ráhangolódtunk elmentünk.

S mivel ma van a költészet napja kicsit meg is ünnepeltük.
Erika felolvasott egy levelet, melyet Pál apostol írt a Korinthusiakhoz.


A szeretet

 

 



1 Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. *
2 És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. Mt 17,20
3 És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. *
4 A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
5 Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.
6 Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.
7 Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
8 A szeretet soha el nem múlik. De legyen bár prófétálás: el fog töröltetni; legyen nyelveken szólás: meg fog szűnni; legyen ismeret: el fog töröltetni.
9 Mert töredékes az ismeretünk, és töredékes a prófétálásunk.
10 Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes.
11 Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.
12 Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten. 4Móz 12,8 ; 1Jn 3,2
13 Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet. 

Ezt követően én is elolvastam egyet, aminek csak annyi a szépséghibája, hogy az elejét én írtam.

A vers címe az, ahogy Jucika felkért, hogy vigyek egy verset a túrára:

Juli! A költészet napjára hozz valami szép verset!

Így hangzott a kérés, mely lelkemnek kedves,
de mi alapján válasszak, s miért csak egyet?
És jutott eszembe számtalan szebbnél szebb költemény,
melyben szerepel gyermek, ifjú, férfi és nőszemély.
Gondoltam Petőfire, Berzsenyire
és Nemes Nagy Ágnesre,
Akartam Dzsida Jenőt, Radnótit,
vagy jó lett volna Ady Endre.
Jucika! 
Ez nagy kihívás. Egy verset választani,
inkább a sok lépcsőn hagyom magam fárasztani.
S majd ha az Áldó Krisztus lábainál állunk
és a nordic botra támaszkodva várunk
tisztelettel ünnepeljük a Költészet Napját
örömmel forgatom a verseskötet lapját.
S ha már mindenképpen egyet ki kell választanom,
hát ez lesz az, mert szép  vers,
és ..... mert hiányzik nagyon.

József Attila
Mama
 
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.


Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
 
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
 
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.







Üdv



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése