Ez a kalap Piroska nevű horgolócérnából készült, 2-es tűvel.
Két gombolyag nem kell rá. A keményítés utáni súlya 9 deka.
A kalap mintája úgy születik, hogy látsz egy szép kézimunkát és "belelátod" a kalapot. :-)
A tetőrész egy kis csipketerítő, majd a kalap oldala szaporítás nélkül bármilyen minta lehet.
A karima mintája pedig szintén egy csipke kézimunka nagyobb körszelete lehet.
De lehet olyan horgolás is, amit pl. asztalkendő körbehorgolásához alkalmazunk.
Tehát kiaknázhatatlan, széleskörű a kalapminták tárháza.
Persze számolni azért kell, mert nem szabad, hogy a karima nagyon befodrozódjon, mert azt nem lehet keményíteni.
Maga a keményítőszer közönséges búzakeményítő por.
Egy púpozott evőkanál porhoz 2,5 dl víz kell.
Egy kalaphoz 7,5 dl vizet és 3 ek. keményítőt használok.
7 dl vizet felteszek főni, a maradékban csomómentesre keverem a port.
Amikor forr a víz, beleöntöm a keményítős vizet és még kis ideig kavarom. Jól besűrűsödik.
Hagyom kézmelegre hűlni és belenyomkodom a kalapot. Álljon benne kb 20percig, hogy jól beszívja magába.
Hát, az igazat bevallva, nem egy gusztusos látvány, de a cél érdekében mindent!
Ezután kinyomkodjuk és "kaptafára", akarom mondani kalapfára tesszük.
Formára igazítjuk és szárítjuk.
Nekem van egy olyan műanyag edényem, ami éppen fejméret :-)
Én arra teszem és a karimát szétsimítom, és szárítom.
Van, aki két részletben keményíti.
Először csak a karimát áztatja keményítőbe, és azt formázza, szárítja, a sapka része az csak úgy el van középen.
Majd, miután kemény lett a karima, akkor keményíti a sapka részét, amit egy ötliteres dunsztos üveg aljára húzva ér el.
Mutatom a kellékeimet: egy fedő, egy vödör, amire teszem a fedőt, és maga a formát adó edény. Szakácsnő lévén a konyhában fellelhető dolgokat alkalmazom :-)
A nagyobb stabilitás érdekében, amikor megszárad én még egyszer át szoktam kenni keményítővel. Csak úgy a kezemmel átsimizem.
Sok sikert, s ha nektek jobb ötletetek lesz, akkor mondjátok el nekem! :
Egy pontos mintaleírás Judittól!
Köszönjük :-)
Üdv:
