Ez a K.K.P. (Kincses Kehely Projekt) a véletlen szülötte.
Olyan értelemben, hogy véletlenül sütnöm kellett :-)
Valamit.
Babazsúrra ajánlják ezt a fajta édességet. Gondoltam, jó lesz az nekünk is, így 40 + ÁFA felett .
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden ment szépen és könnyedén.
Mert egyáltalán nem ment könnyedén, de ez csak az én ügyetlenségemnek tudható be.
A lényeg a lényeg!
Felfújt vízibomba, vagy lufi, tortabevonó, fagyasztó és mindenféle finomság kell ehhez az alkotmányhoz.
Feltöredeztem a tortabevonót és a mikróban felolvasztottam.
A felfújt lufit beleforgattam, majd sütőpapíros tepsire állítottam.
Irány a fagy.
Amikor csonttá fagyott, a lufit óvatosan leengedtem. (volna, ha nem kötöttem volna úgy el a száját, hogy esély sem volt a kibogozásra).
A levegőt szép lassan kiengedtem a lufiból.
Istenem, azok a hangok :-)
És ott állt előttem a maga teljes valójában a csokikehely.
Raktam bele mindent ( ami volt ).
Sárga és barna piskólát, amit lekvárral megkentem előtte és felkockáztam.
Őszibarackbefőttet szintén kockára vágva.
Aszalt gyümölcsöt, mogyorót és diót.
Egy kis pudingot is tettem rá, majd az egészet tejszínhabbal bolondítottam.
Két történet jutott az eszembe:
Az egyik egy mese, amikor Mátyás király azt mondja, hogy egye meg mindenki a kanalát.
Mert hogy itt nem a kanalat, de a kelyhet el lehet fogyasztani.
A másik pedig egy kabaré, Bodrogi Gyula elmeséli, hogy hogyan úszott egy csöppnyi tejtől az egész lakás tejben
Itt megnézheted a kabarét :-)
És én is úgy összekentem mindent, de MINDENT az olvasztott csokival, hogy utána volt dolgom bőven.
Nagyon guszta, nagyon finom.
Nagyon hizlaló, de kit érdekel!
Sok sikert hozzá, hajrá!
Üvd:
