2016. október 3., hétfő

Multidézés - avagy Retro konyhácskám!





 Manapság trendi az, ami hordozza a múlt életérzéseit.

A retro "célpiaca" elsősorban a 40-50-es korosztály, aki a fiatalságát látja benne és egykori lázadását éli meg általa.

Lázadni már nem akarok, de mint célzott korosztály igenis a fiatalságomat látom benne.
És ez jó érzés!Nagyon jó!
Kedves emlékek idéződnek egy egy gyűjtött darab láttán. 
Visszavisznek abba az időbe, amikor nyáron kivágott orrú tornacipőben rúgtuk a port. 
Amikor ki volt adva, hogy mennyi kukoricát kell lemorzsolni, ledarálni.
Amikor iskolába menet, jövet húztuk a savós tajigát, mert a Túrógyárban adtak savót, ami a sertéshizlalás nélkülözhetetlen adaléka volt.
Amikor szüleink végig sem hallgatták panaszkodásunkat az iskolával kapcsolatban, mondván, hogy a tanárnak mindig igaza van.
Amikor nyolcadikból elballagva még az árokparton babaruhát varrtunk.
Amikor szalagos, ill. kazettás magnóról hallgattunk a Hungáriát, a Dolly Rollt vagy a Neoton Familiát.
Amikor még ismerték és segítették egymást az emberek.
Amikor kukoricatöréskor olyan fejeseket vágtunk a fosztalékba, hogy csoda, hogy nem tört ki a nyakunk.
Amikor vasárnap reggel anyám elvágta a csirke nyakát, tésztát gyúrt, kőttest sütött, a gyerekek elmentek a kis misére, a felnőttek a nagy misére és délben így is ebédeltünk.
Mi mindezekre ma nem vagyunk képesek, nincs rá időnk. Kényelmi élelmiszereket használunk, előfőzött, mirelit, tartósított stb.stb.
Egyszóval jó ez a reto érzés.


















 
Tudom, ez a műanyag lavor nem  stilszerű, de amíg nincs zománcos lavor, addig ezzel szemléltetem. :-)


Folyamatosan bővül a "retrokonyhám" kelléktára.
Hálás szívvel mondok köszönetet minden egyes darabért. Köszönöm kereszt szüleimnek, anyósomnak, szomszédaimnak Zsókának és Pistának, Erikának és mindenkinek. <3
Terveimben szerepel, hogy meghívom óvodásainkat, iskolásainkat hogy ismerkedjenek meg ezekkel az eszközökkel, tárgyakkal.
És ugyanilyen tisztelettel meghívom az időseket, idősebbeket, hogy visszaemlékezzenek gyerekkorukra, ifjúságukra.
S ha csak néhány emberben ébreszt hasonló érzéseket, mint bennem, akkor már megérte. :-D


Mindig jön egy-két újabb darab!











A legfrissebb pedig ez a mérleg! :-)

Boldogság van :-D

2016. szeptember 25., vasárnap

Az aranyosi keresztig és vissza! 5,6 km.

A mai vasárnapon gyöngyöző, aranysárga csibehúsleves és rántott sertéskaraj burgonyapürével is lehetett volna ebédre, de ehelyett inkább kihasználva a jó időt, elmentem járni egyet.
Nem volt kísérőm, de nem voltam magányos. Velem voltak a gondolataim, terveim, emlékeim.
A napokban került az Aranyos, Abaújkér, Abaújszántó és Boldogkőújfalu felé vezető utak kereszteződéséhez vissza a kereszt, ami felújításra szorult.
Egyszerű fakereszt, rajta a megfeszített Jézus.

"A kereszteknek az asszonyok, lányok viselik gondját. Ált. szombatonként friss virágot visznek hozzájuk, halottak napján gyertyát égetnek a tövükben. A kereszt  előtt elhaladó férfiak megemelik kalapjukat, keresztet vetnek. Asszonyok együtt imádkoznak előtte, koszorút helyeznek el rajta.A kereszt hagyományos megállója, állomása a zarándokútnak."- mondják a régi öregek.

Az abaújszántói Nordic Wolking csoport is gyakran túrázik (ha úgy tetszik zarándokol) erre, elhaladva a kereszt előtt, melyen kis táblán egy írás olvasható: " Aki itt elmész, imátkozzál el egy Miatyánkot a beteg gyerekekér."


 Nem tiszteletlenségből tettem fel a lábamat, hanem mert dokumentáltam, hogy itt vagyok.


Hiányzott a kereszt, de megérett a felújításra.
Köszönjük Trombitás Jánosnak, és segítőinek.


U.I. És valóban, ki itt elmész imádkozz egyet a beteg gyerekekért.

2016. július 16., szombat

Gasztro biciklis pihenő Abaújszántón :-)

Július 15-én került megrendezésre a II. Gasztro Bicikli, melynek útvonala érintette településünket is.
Olyan étekkel gondoltuk megvendégelni Őket, amely jellemző Abaújszántóra, látványos, ízletes, ámde mégis kuriózum.
Ezért döntöttünk a krumplilángos mellett.
20 kg. krumplit használtunk. Nem tudjuk, hogy hány darabot sütöttünk, mert egy idő után mindig visszacsappant a készletünk. Jöttek járókelők, ismerősök, idegenek, akiket megkínáltunk egy egy lángossal.
Voltak, aki pénzért is vettek volna. :-)



Munkatársammal Anita Kocsissal és segítőmmel Juli Sziránszkival gyúrtunk, síkáltunk, sütöttünk.

Délután megérkeztek a vendégek, akiket városunk vezetői köszöntöttek.



Ezután megvendégeltük Őket a krumplilángossal.
Szilvalekváros, baracklekváros és meggylekváros közül lehetett választani, de mivel nehéz eldönteni, hogy ki milyet szeretne, ezért leginkább mindenki mindegyiket szerette. :-)
Akadt olyan vendég, aki maga síkálta, sütötte , s a végén megette lángosát.
Elmondtuk, hogyan készül a krumplilángos, mert akit egyszer a masina füstje megcsap, az  nem felejti el ezeket az ízeket, hanem otthon is elkészíti majd.
Persze nem maradhat el a finom itóka sem. Vendégeinket nagyon kellemes borral várta a Pinceköz Borozó és Vinotéka.
Mivel mi szeretünk biztosra menni, és nem bízunk semmit a véletlenre, ezért a bort természetesen leteszteltük, még a vendégek érkezése előtt. Többször is, hogy biztosak legyünk a jó minőségben. :-)
Vendégeink apró mézeskalács ajándékokat  vihettek emlékbe, ajándékba, melyek Gyulainé Matisz Ildikó mestermunkái.



Rövid időt töltöttek itt a kerékpárosok, útjuk Perére vezetett, majd Hernádszentandrásra.
Megbeszéltük, hogy jövőre ismét legurulnak Abaújszántóra, s mi ismét szeretettel várjuk Őket.
Ismét krumplilángossal , mert ha egyszer valami jó, akkor azon ne változtassunk.
Viszont az édes ízek mellé teszünk egy tepertőkrémes, illetve a egy tejfölös változatot is.

S hogy mi a közös a kerékpárban és a krumplilángosban?
Az, hogy mind a kettő tekerve, hajtva jó!
:-D
A kerékpározók végtelenül kedvesek, szimpatikusak voltak. Az ország különböző helyeiről érkeztek Sárospatakra, ahonnan együtt indultak.
Volt közöttük egy encsi fiatalember, aki reggel lekerekezett Sárospatakra és onnan jöttek együtt.
Jó hangulatban érkeztek, szerintem remek társaság, s még jobb hangulatban mentek tovább.

Vendégeinktől elbúcsúzva mi is szedelőszködtünk.
Köszönjük a technikai személyzet munkáját.

Még néhány kép:












Ma megint azt éreztem, hogy jó  abaújszántóinak lenni. :-)
Mert Szántó nekünk (is) a világ közepe!! :-)