Luca -avagy karácsonyfa újra gondolva!

5. alkalommal készültünk a Karácsonyi kiállításunkra.
Már kora ősszel tudtuk, hogy mit szeretnénk készíteni, hogy mi lesz az új projektünk.
A kihívás nem volt éppen gyerekjáték, kellett hozzá férfi szakértelem is.
Mi nők szeretjük a szép ruhát, szeretjük a ritka darabokat. Az egyedit. Ünnepit. Díszeset.
Hát csináltunk egyet. Saját ízlésünknek, saját kultúránknak megfelelőt.

A nagy elhatározás, a jó terv új lendületet, új értelmet ad az egyhangú napoknak.

Nagy lelkesedéssel és örömmel készítettük.
Íme: Akbt Luca :-)

Nevét az aktualitás adta és a névhez kötődő hosszan tartó elkészítés.
De beszéljenek a képek:

 Bélus nagy szakértelemmel készíti a szoknya vázát.

Igen Laci, jól mutatod! Ez bizony 10 pont. :)

Ez a darab volt a kiállításunk középpontjában, persze emellett bemutatásra kerültek régi és új munkáink is.

Fontos a jó napindítás, Erika köszöntő szavai után megalapoztuk a nap jó hangulatát egy kifejezetten e napra készített koktéllal.

És vártuk a vendégeket. :-) Jöttek újak, jöttek visszajáró vendégek, családok.

 Az, hogy jók voltunk (és miért is ne lettünk volna jók), mi sem bizonyítja jobban, hogy a Mikulás, Joulupukki is befutott, s megajándékozta a kicsiket és nagyokat egyaránt.

A gyerekek nagyon ügyes voltak. Énekeltek, verseltek és boldogok voltak! :-)

A vendégház egyik vendége megtanult girlandot horgolni. Ki tudja, lehet, hogy azóta már egész Érdet behálózta vele, annyira belejött! :-D
Heni drága! Ahogy megbeszéltük! Legközelebb Te is horgolótűt ragadsz! :-)

Fontos a kapcsolattartás a "külvilággal".

 Maca okosabb, mint mi vagyunk. Ő tud okos telefont használni! :-) Minket is megtanít!

 Eközben a fiatalok serényen alkotnak. :-)

Köszönjük a Gazdáknak a kedves vendéglátást, a finom ételeket és italokat.

Örülünk, hogy sokan eljöttek és megnézték munkáinkat, s köszönjük a vendégkönyve is beírt kedves szavakat, amik arra bátorítanak minket, hogy jó az amit csinálunk és példaértékű .

Nagyon jó hangulatban telt a mai napunk is. Köszönjük a háttérmunkásainknak, hogy segítettek nekünk célunk megvalósításában.

Luca majd szép lassan, természeténél fogva leveti ruháját, de addig is hű társa lesz az aszús üvegnek, aki már 2014-től a sarokban áll. Nem azért mert rossz volt, hanem mert ott díszíti a vendégház társalgóját.

Kellemes Karácsonyt kíván mindenkinek az AKBT csapata.

Pogácsa, ami rózsa :-)

Vajas pogácsa újragondolva!

1 kg. liszt
50 dkg. Ráma
3 db  tojás sárgája
1 ek. só
1 cs. élesztő (kovász)
1 nagy pohár tejföl

Összegyúrjuk és pihentetjük a tésztát.
Amikor duplájára kelt, akkor nyújtottam, szaggattam, formáztam.
A formázást így követtem el:

180 fokra előmelegített sütőben sütöttem.

Amikor az étel rózsává változott. Erzsébet napra sütöttem, s ez a legenda jutott eszembe:
"Szent Erzsébetet a világ a legnagyobb gyógyító női szentként tiszteli, Szűz Mária után. Rózsa-csodáját ki ne ismerné a világon? Még kislány, amikor Árpád-házi II. András király (Szent Endre) gyermekeként a szegényeknek ételt visz a királyi asztaltól titokban.

Útközben megkérdezi édesapja:

- Hová mégy, mit csinálsz, mit viszel a kötényedbe rejtve?

Erzsébet igen meglepődik, és kéri Istent, segítsen, hiszen az édesapja előtt most mit cselekedjen?

Ahogy a kötényét feltárja, bizony az ételek helyett rózsacsokor villan ki a köténye rejtekéből. Ez az első nagy csoda, ami vele megesett, de a történetnek ezzel még nem volt vége; ahogy a szegény gyerekekhez érkezett, bizony a rózsacsokor visszaváltozott étellé, kenyérré. Jézus Urunk segítette ebben is Erzsébetet."

Multidézés - avagy Retro konyhácskám!

 Manapság trendi az, ami hordozza a múlt életérzéseit.

A retro "célpiaca" elsősorban a 40-50-es korosztály, aki a fiatalságát látja benne és egykori lázadását éli meg általa.
Lázadni már nem akarok, de mint célzott korosztály igenis a fiatalságomat látom benne.
És ez jó érzés!Nagyon jó!
Kedves emlékek idéződnek egy egy gyűjtött darab láttán. 
Visszavisznek abba az időbe, amikor nyáron kivágott orrú tornacipőben rúgtuk a port. 
Amikor ki volt adva, hogy mennyi kukoricát kell lemorzsolni, ledarálni.
Amikor iskolába menet, jövet húztuk a savós tajigát, mert a Túrógyárban adtak savót, ami a sertéshizlalás nélkülözhetetlen adaléka volt.
Amikor szüleink végig sem hallgatták panaszkodásunkat az iskolával kapcsolatban, mondván, hogy a tanárnak mindig igaza van.
Amikor nyolcadikból elballagva még az árokparton babaruhát varrtunk.
Amikor szalagos, ill. kazettás magnóról hallgattunk a Hungáriát, a Dolly Rollt vagy a Neoton Familiát.
Amikor még ismerték és segítették egymást az emberek.
Amikor kukoricatöréskor olyan fejeseket vágtunk a fosztalékba, hogy csoda, hogy nem tört ki a nyakunk.
Amikor vasárnap reggel anyám elvágta a csirke nyakát, tésztát gyúrt, kőttest sütött, a gyerekek elmentek a kis misére, a felnőttek a nagy misére és délben így is ebédeltünk.
Mi mindezekre ma nem vagyunk képesek, nincs rá időnk. Kényelmi élelmiszereket használunk, előfőzött, mirelit, tartósított stb.stb.
Egyszóval jó ez a reto érzés.

 

Tudom, ez a műanyag lavor nem  stilszerű, de amíg nincs zománcos lavor, addig ezzel szemléltetem. :-)

Folyamatosan bővül a "retrokonyhám" kelléktára.
Hálás szívvel mondok köszönetet minden egyes darabért. Köszönöm kereszt szüleimnek, anyósomnak, szomszédaimnak Zsókának és Pistának, Erikának és mindenkinek. <3
Terveimben szerepel, hogy meghívom óvodásainkat, iskolásainkat hogy ismerkedjenek meg ezekkel az eszközökkel, tárgyakkal.
És ugyanilyen tisztelettel meghívom az időseket, idősebbeket, hogy visszaemlékezzenek gyerekkorukra, ifjúságukra.
S ha csak néhány emberben ébreszt hasonló érzéseket, mint bennem, akkor már megérte. :-D


Mindig jön egy-két újabb darab!

A legfrissebb pedig ez a mérleg! :-)

Boldogság van :-D

Az aranyosi keresztig és vissza! 5,6 km.

A mai vasárnapon gyöngyöző, aranysárga csibehúsleves és rántott sertéskaraj burgonyapürével is lehetett volna ebédre, de ehelyett inkább kihasználva a jó időt, elmentem járni egyet.
Nem volt kísérőm, de nem voltam magányos. Velem voltak a gondolataim, terveim, emlékeim.
A napokban került az Aranyos, Abaújkér, Abaújszántó és Boldogkőújfalu felé vezető utak kereszteződéséhez vissza a kereszt, ami felújításra szorult.
Egyszerű fakereszt, rajta a megfeszített Jézus.

"A kereszteknek az asszonyok, lányok viselik gondját. Ált. szombatonként friss virágot visznek hozzájuk, halottak napján gyertyát égetnek a tövükben. A kereszt  előtt elhaladó férfiak megemelik kalapjukat, keresztet vetnek. Asszonyok együtt imádkoznak előtte, koszorút helyeznek el rajta.A kereszt hagyományos megállója, állomása a zarándokútnak."- mondják a régi öregek.

Az abaújszántói Nordic Wolking csoport is gyakran túrázik (ha úgy tetszik zarándokol) erre, elhaladva a kereszt előtt, melyen kis táblán egy írás olvasható: " Aki itt elmész, imátkozzál el egy Miatyánkot a beteg gyerekekér."

 Nem tiszteletlenségből tettem fel a lábamat, hanem mert dokumentáltam, hogy itt vagyok.

Hiányzott a kereszt, de megérett a felújításra.
Köszönjük Trombitás Jánosnak, és segítőinek.


U.I. És valóban, ki itt elmész imádkozz egyet a beteg gyerekekért.