2012. december 8., szombat

Ma két éve történt!

2010. december 08-án kórházba mentem.
Pajzsmirigyműtét várt rám :-(

Az igazat megvallva nagyon féltem. Nem a műtéttől, hanem magától a kórháztól.
A műtéttől azért nem féltem, mert nem tudtam mi vár rám és igazából nem is akartam túl sokat tudni róla, csak amennyit szükséges.

A betegtársaimtól érdeklődtem, és ajánlásukra dr. Berecz János főorvos úr végezte el a műtétet.
Az orvossegéd pedig dr. Péter Sándor osztályos orvos volt, aki napjainkban éppen az abaújszántói orvosi ügyelet vezetője.

Visszagondolva a legrosszabb talán az volt, amikor el kellett olvasnom betegfelvételkor egy orvosi statisztikát, melyben szépen leírták, hogy nem nagy műtét, de haltak már bele :-(
Nem sok az az 1 %, egészen addig, amíg nem rólam van szó.
Elolvastam, tudomásul vettem és aláírtam. Mindeközben ömlött a könnyem.

Kellemes kis szobát kaptam, egyedül voltam és semmi sem zavart. Az éjszaka lassan, de eltelt, s a beígért 9 órai kezdés helyett már 7,45 kor felvittek. Ez nagyon jó volt, hiszen nem izgultam annyit.

Aztán a műtőben nagyon jó voltam, azt tettem, amit mondtak. És vártam, hogy majd fogok számolni akármeddig. De nem számoltam. Pedig akartam. Arra emlékszem, hogy a műtős nővérke a mellkasomra tette a maszkot, utólag rájöttem, hogy ez lehetett a csel. Azt mondta, nyugi, ez még nem altatás, csak egy kis bátorító valami.
Na ettől a bátorító valamitől teljesen bealudtam.
Következő emlékem az volt, hogy hallottam a nevemet, egy határozott női hangon. Dr. Murguly Anna, aki az altató doktornő volt, ébresztgetett.
Az ébredéssel nem volt gondom, de az altatógáz teljesen kiütött. Ember még annyit nem hányt, mint én ott akkor.
Azt mondták, hogy kb. 11 körül lent leszek már a szobámban. 13.30-kor még mindig fent voltam és hánytam és hánytam.
Szegény családom pedig lent vártak, hogy mikor visznek le, és nem tudták, hogy miért vagyok még mindig fent.
Na de azért lassan kiürült a szervezetemből az altatógáz és lekerültem a helyemre.
Azt nem mondom, hogy nem fájt a nyakam, de kit érdekelt az :-)
A lényeg, hogy túl voltam a műtéten.
Amikor egy kicsit már jobban voltam, megpróbáltam, hogy tudnék e énekelni.
Aki ismer, az tudja, hogy amatőrként szoktam énekelni.
Ilyen műtéteknél sajnos gyakran előfordul, hogy sérül a hangszál. Részlegesen, teljesen, átmenetileg vagy véglegesen. Ez mind benne van a pakliban.
És mi ez, ha nem Isteni gondviselés?
Volt beszédhangom és tudok énekelni. Igaz a magas hangokat elfelejthetem egész nyugodtan, de így is nagyon örülök. 
Sokat mélyült a hangom.
A kórházban minden úgy történt, ahogyan azt megbeszéltük. Nem jött közbe semmi, minden jól alakult.
12-08-án feküdtem be, 07-én még dolgoztam. 09-én megműtöttek, 11-én hazajöttem. Egy hónap elteltével kértem, hogy mehessek dolgozni, mert nagyon jól éreztem magam :-)
94 kilósan kerültem kórházba, majd új, hormontartalmú gyógyszert írtak fel. Szépen ki is gömbölyödtem 102,5 kg. lett a versenysúlyom :-(
2012,március 06-tól komoly fogyókúrába kezdtem. Kolléganőm, aki nem mellesleg egy női focicsapat lelkes tagja,segített, ösztönzött. Napi 1 óra szobakerékpár, illetve elliptikus tréler.
Nyár derekára elértem a 86 kilót:-) Ezt most is sikerül megtartanom, s mindent megteszek annak érdekében, hogy ne hízzam vissza a leadott súlyt.
A frissen vágott nyakam:



Műtét előtt mondta a dr. úr, hogy sebaj, kérjek majd egy olyan nyakláncot, ami eltakarja a sebemet.
Mire a férjem azt kérdezte, hogy nem lehet úgy csinálni inkább, hogy a meglévő nyakláncomat körberajzoljuk és a dr. úr vágjon a két vonal között? :-)

Szóval, komolyan kell venni a pajzsmirigy betegséget, mert szinte mindenre kihat.

Tudom, ettől sokkal komolyabb problémák, betegségek vannak.
Bár, mindenkinek a sajátja a legfontosabb.
Jól eső érzéssel gondolok vissza a családom féltő gondoskodására, munkatársaim telefonjaira, látogatásaikra, ismerőseim jó kívánságaira.Kézimunkázós, horgolós "ismerőseim" jobbulást kívánó hozzászólásaira.
Utólag, lehet, hogy közhelyesnek tűnik, de ott és akkor igenis gyógyító ereje és pozitív hatása van.
Ez úton is köszönöm mindenkinek:-)

Kívánok jó egészséget!

Üdv:





1 megjegyzés:

  1. Julám! Örülök, hogy túl vagy rajta. Emlékszem, ahogy a fórumon szorítottunk neked. És igazad van, nagyon jól esik az embernek, ha tudja, hogy gondolnak rá. Nekem is nagyon jó volt olvasni a kórházban a hsz-eket, amikor a fiam született. :)
    További dolgos alkotással teli napot kívánok! :)
    Fpárduc

    VálaszTörlés